Psalms 36

Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok. ^a1Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. ^b 2Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 3Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: ^c 4Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, ^d 5Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 6Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. ^e 7Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged. ^f 8Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám. ^g 9Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. ^h 10Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. ⁱ 11Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem! ^j 12Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. ^k